104

72 nap után végre otthon doktor Samuval

 104 

Ez a mentők telefonszáma Magyarországon.

Pontosan ennyi napja történt az a baleset, ami durván kifordította a világomat. Írok majd róla részletesen (hiszen a katasztrófaturizmus nagyon népszerű sportág), most csak annyit, hogy békés családi körben, pizzára várva, elütött egy uralmát vesztett Toyota egy horvátországi étteremben. Szürreális, hm? 

Nem ez az egyetlen valószerűtlen részlet a történetben. De ha most mindet leírnám, nem maradna tartalom későbbre. *irónia.

A baleset következtében mindkét lábam súlyosan sérült. 104 napja csak feküdni és ülni tudok. 104 napja tart a gyógyulás, és nem látom a végét. Sem időben, sem minőségben. 

Viszont ezalatt a három és fél hónap alatt túléltem és meggyógyítottam egy nyaki csigolya repedést, 12 bordatörést, egy átfúródott tüdőt, egy gyomorvérzést, egy Covidot, és eddig 6 műtétet. 72 napot voltam egyhuzamban kórházban, ebből 15-öt Horvátországban. Azóta is bejárós vagyok, a lakcímem néhány hetente változik Zugló és a Baleseti között. 

Sosem voltam nagy énmegosztó. Igazán kivételes esetekben válaszoltam csak meg a Facebook örök kérdését - márminthogy mi jár a fejemben. Gondoltam, a világon senki nem kíváncsi arra, hogy pont az én, egy kb hétköznapi, későnegyvenes nő fejében mi jár. Viszont a baleset után kiderült, hogy mégis rengetegen (aka többszázan) kíváncsiak rám, ránk.

Ránk. A balesetben Dávid (a férjem) is megsérült, és kettőnk felépülésének híreire tényleg hatalmas érdeklődő-tábor verbuválódott. Kiderült: sokan szeretnek bennünket. Ilyen egyszerűen. Eddig életünkben hagytunk annyi nyomot (erről is írok majd bővebben), árasztottunk annyi odafigyelést, szeretetet, törődést, hogy ez most sok-sok helyről kamatostul visszaáramoljon hozzánk.

Tudom, kicsit csapongok. Belekaptam abba, hogy baleset. Meglebbentettem, hogy kb hogy vagyok most a saját gyógyulásommal. Behoztam Dávidot (életem egyik legfontosabb szereplőjét) a képbe. És kinyitottam annak a hatalmas teremnek is az ajtaját, amiben a baleset után tapasztalt csodákat lehet megtalálni.

De, ezt akár felfoghatjuk valamilyen előzetes tartalomjegyzéknek is. Mert kb ezekről a témákról fogok majd írni. Meg még ami eszembe jut. 

Hogy miért most kezdek el írni, és nem a 20. 50. 77. whatever napon? Csak. Vagy mondjuk azért, mert ma reggel ébredtem úgy, hogy napok óta nem csináltam semmi értelmeset. Hogy van már arra fizikai és lelki kapacitásom is, hogy alkossak. Mióta keresem már, hogy mi lehetne az ilyen-olyan kreativitásom színtere! Hát, most megnézzük, hogy az írás vajon az lehet-e.