Hála

Így árad felém a szeretet, by Lillus ❤️

 A lélekkel foglalkozó bölcsek mind azt állítják, hogy a hála érzése emeli a rezgésszámunkat, jótékonyan hat a lelki és mentális állapotunkra, szóval gyógyít. Én pedig gyógyulni akarok. 

Nem mindig könnyű a hálára fókuszálni (például ma reggel, amikor jobban fáj a lábam, mint szokott, és Dávid sem kapott jó híreket a kontrollvizsgálatán), de ha teszek egy kis erőfeszítést, utána általában jobb.

Annál mindenképpen jobb, mintha arról pörgetném a leltárat, hogy mit veszítettem a balesettel, és miért szar nekem.

Szóval.

Hálás vagyok, hogy túléltem a balesetet.

Hálás vagyok, hogy Dávid túlélte a balesetet.

Hálás vagyok, hogy ép maradt a gerincem, a medencém, a kezeim, az arcom, a fejem mindenestül.

Hálás vagyok, hogy Dávidnak is épen maradt a gerince, a medencéje, a feje és kisebb sérülésektől eltekintve a kezei és az arca.

Hálás vagyok, hogy Dávid mellettem áll, bármeddig is tartson a felépülésem, és bármi is legyen a kifutása.

Hálás vagyok, hogy Eszter és Hami (a két csodálatos lányom) erejükön felül körbegondoskodnak minket. Hogy közel 4 hónapja felfüggesztették a saját életüket, és azt nézik 0-24, hogy miben tudnák megkönnyíteni a miénket. A héten ez mondjuk megváltozik, mert hazaparancsoltuk őket, hogy végre önmaguk lehessenek.

Hálás vagyok a szüleimnek, hogy a legnehezebb kórházi időszakban szinte minden nap jöttek látogatni, és elárasztottak a legfinomabb ételekkel, amik csak léteznek, újságokkal, hogy ne unatkozzak, és mindenféle egyébbel, ami csak eszükbe jutott, hogy akár egy kicsit is megkönnyítheti a helyzetemet. És azóta is bármiben számíthatok rájuk.

Hálás vagyok minden orvosnak és nővérnek, aki részt vesz ebben a történetben, és szaktudása legjavát adja. Nélkülük nem élnék már.

Hálás vagyok, hogy ez a rémes sztori egy erős csapattá kovácsolta a családunkat, és majdnem mindenki maximálisan odatette magát, amikor a legnehezebb helyzetben voltunk. Rengeteg-rengeteg segítséget kaptunk ügyintézésben, szállítmányozásban, gondoskodásban, vagy egyszerűen “csak” támogató jelenlétben.

Hálás vagyok, hogy olyan anyagi körülményeim vannak, hogy át fogjuk vészelni, hogy hónapokra kiesem a munkából (bár, picit már térek vissza!).

Hálás vagyok az OBSI-ból Alexának, a pszichológusnak, aki heti 3-4 alkalommal is jön beszélgetni, amikor bentlakó vagyok. Ez hatalmas luxus.

Hálás vagyok Juditnak és Józsinak, a Varázslóinknak, akik különleges módszereikkel folyamatosan hekkelik a  rendszert, ezáltal segítenek olyan valóságot teremteni, amit a legjobban szeretnék.

Hálás vagyok Mariannak, a világ legkedvesebb nővérének, hogy minden. egyes. nap. eljön, és átköti a lábaimat. Az egész lényéből sugárzik a szakma szeretete és tisztelete, és visszaadja a reményt az egészségüggyel kapcsolatban.

Hálás vagyok Ildinek, Mirinek, Annának, Györgyinek, (másik) Annának, Borcsának, Zsuzsinak, Gábornak, Attilának, hogy hónapokig szinte minden nap érdeklődtek a hogylétünk felől, és küldték-tolták a csít a gyógyulásunk érdekében. És teszik ezt most is, hiába kezdi körbenőni az élet a balesetünket, ők nem feledkeznek el rólunk. És természetesen nem egyszer személyesen is eljöttek, eljönnek, rám/ránk szánva az idejüket, odafigyelésüket, törődésüket.

Hálás vagyok, hogy olyan barátaim vannak, mint Fati, Kata, Lillus, Bendi, Viki, Máté, Móni, Anna, Borcsa, Attila, akiket kb akármikor fel lehet hívni (meg is tettem pár álmatlan éjszakán), és kb akármikor számíthattam, számíthatok a segítségükre. S ugyanúgy, ahogy a lányaimon is azt látom, hogy nem kényszerből, hanem szeretetből teszik, felőlük is a vegytiszta odaadás áramlik. Ami fantasztikus érzés.

Hálás vagyok Ritának a gyógyító jelenlétéért.

Hálás vagyok azért a többszáz (!) bátorító kommentért, amit FB-os bejegyzéseim alatt kapok. Régen hozzám járt gyerekek szüleitől, régi kollégáktól, tizenéve nem látott volt osztálytársaktól, egykori kosaras csapattársaktól, rég elfeledett barátoktól, mostani kliensektől, sőt számomra ismeretlenektől is, akiket valamiért megérintett a törtenetünk. A szeretetnek és a figyelemnek ez az áradása teljesen új élmény, de olyasvalami, amit tudom, hogy képes vagyok áramoltatni, és így nem csak rám van hatással, hanem mindenkire, aki beleáll ebbe az áramlásba.

Hálás vagyok Ildinek a felajánlott masszázsért (és a fantasztikus házi kovászos kenyérért). Tudtátok, hogy ha valamilyen igazán jó testérzetetek van, sokkal kevésbé megy át a fájdalom a receptorokon?

Hálás vagyok Beának, hogy szinte zökkenőmentesen átvette az újonnan bejövő kliensek kezelését (pedig az elmúlt hónapokban rekordmennyiségben érkeztek), és emellett barátként is számíthatok rá.

Hálás vagyok Annának, hogy gondolkodás nélkül átvette a Kuckó kezelését, és még új bérlőket is szerzett.

Hálás vagyok hogy lehetőségem van magas minőségű ételeket ennem, táplálékkiegészítőket bekapkodnom (bár mindig egy kín lenyelni azokat a bazi nagy kapszulákat), hogy minden segédeszköz a rendelkezésemre áll. Hogy sokakhoz képest nagyon komoly előnnyel indulhatok neki a gyógyulásnak.

Hálás vagyok, hogy itthon lehetek.

Hálás vagyok, hogy a kölcsönkapott kerekesszék takkra befér a wc-be, így nem vagyok arra kényszerülve, hogy ágytálat használjak. Ez hatalmas dolog!

Hálás vagyok, hogy van esélyem egy kb gyógyulásra (legalábbis a jobb lábamnál ez a helyzet, a balt meg majd megoldjuk valahogy), és nagy eséllyel 1-2 éven belül egy ennél sokkal jobb minőségű életet élhetek majd. 

Hálás vagyok, hogy Goran megszerezte nekünk Horvátország egyik legjobb ügyvédjét, hogy a kártérítési ügyben képviseljen minket. 

Hálás vagyok, hogy senki sem fog megsértődni, ha véletlenül kihagytam :)

És hálás vagyok, hogy idáig elolvastad. :)