Kívánságok

 

Homemade ramen a lá Hami

Vigyázz, mit kívánsz, mert megkapod! - szól a bölcs (kínai? görög? urdu?) mondás.

Összegyűjtöttem párat, hogy nekem milyen kívánságaim váltak valóra a balesettel.

1. Ha ezt a 3 kiló (tévesen vélelmezett) súlyfelesleget végre le tudnám adni, az de jó lenne! 

Kb 6-8 kilót fogytam az első 2 kórházi héten. Egyrészt a gyomorvérzés nem feltétlenül segít a súlygyarapodásban, sem az azt követő diéta. Másrészt Rijekában minden egyes nap altattak a kötözéshez. Ez azt jelenti, hogy előző nap éjféltől étlen-szomjan van az ember. Ha délben altatnak, akkor is, ha este hétkor kerül csak sor rám, akkor is. Rijekában konkrétan szinte semmit sem ettem 2 hétig. Nyilván kaptam mindenféle infúziót, de az a 6-8 kiló sitty-sutty leolvadt. Hurrá. 

2. Ó, bárcsak úgy ehetnék pogácsát, teasütit, csokit, mandulát, hogy ne legyen miatta bűntudatom! 

Most hagyjuk, hogy mekkora hülyeség bűntudattal enni - finoman szólva is megdolgozandó viszonyom van az evéssel. 

Viszont, azzal, hogy ilyen durván lefogytam, és hetekig az volt a cél, hogy mindegy mit, csak tudjak enni, ezt a kívánságomat is kipipálhattam. Je-je-je.

3. Annyira szeretnék több időt tölteni a lányaimmal!

Na, ez most bőves-bőven sikerült. Már többször írtam, hogy van két fantasztikus felnőtt lányom. 27 és 24 évesek. Élik a saját életüket külföldön, és ezért (is) rettentő büszke vagyok rájuk. De sokszor nagyon hiányoznak. Nagyon jó kis csapat vagyunk akár hárman a konyhában énekelve pogácsát sütve, akár Dáviddal négyesben az asztal körül ülve, és visítva röhögve azon, hogyan tudunk egymásra licitálni hülyeségben, akár ötösben Kristóffal filmezve. Mindigis azt éreztem, hogy van egy komoly véd- és dacszövetség köztünk. Talán van benne némi szereptévesztés is részemről, mert bizonyos helyzetekben inkább a nővérüknek érzem magam, mint az anyjuknak (pl amikor fesztiválozni voltunk együtt, vagy közösen szidjuk a “felnőtteket”), de ha arról van szó, hogy bármelyikük bajban van, azonnal kapcsolok anyába. 

Ezért is volt nagyon szokatlan ez a  három hónap, mert most ők vették fel az óvó-gondoskodó szerepet. És emellett rengeteg értékes időt töltöttünk együtt. Kár, hogy ehhez el kellett ütnie egy autónak. Legközelebb inkább felpattanok egy Ryanairre, és teszek az ökológiai lábnyomra. 

4. De király lenne pár hónapig nem dolgozni!

2020 óta visszatérő felkiáltás, hogy jót tenne nekem néhány hónap/fél év/egy év kihagyás a segítői hivatásból, hogy új erőre kapjak. De akárhányszor nekifutottam, hogy na, majd most aztán tényleg feltöltöm magam, és szabadságot tartok, valahogy mindig közbejött valami. Konkrétan az, hogy nem tudtam nemet mondani, amikor hozzám fordultak. Jó, egy kliens még simán befér. Jaj, de vele meg úgy szeretek dolgozni! Neki meg tuti nem mondok nemet, basszus tök nagy bajban van! Így lettem aztán én is bajban, és haladtam öles léptekkel a kiégés felé, mert nem hagytam elég időt a feltöltődésre. Most megkaptam. Annyi időm van, hogy még blogírásra is futja belőle 😄

5. Hogy nekem mennyire elegem van abból, hogy én viszem a házimunkák 80-90%-át! Jó lenne, ha végre Dávidot valahogy rá tudnám venni, hogy jobban vegyen ebben részt!

Ehhez csak annyit: most nincs nagyon más választása 😃

Kerekesszékkel kissé körülményes porszívózni. A mosógéphez oda sem férek. Sem a macskaalomhoz 😊. Ez a kívánságom is valóra vált.

6. Ez igazából Dávid kívánsága, de ideillik. 

Volt néha, nagyritkán egy-egy lazy sunday-ünk, amikor szinte egész délelőtt az ágyban heverésztünk. Ölelgettük egymást, lustán beszélgettünk, a macskák néha bebújtak mellénk a melegbe. Dávid ilyenkor azt mondta, hogy milyen kár, hogy nincs olyan szakma, hogy az ember egész nap ezt csinálja, és fizetnek érte. Ha megkapjuk a kártérítést a horvát biztosítótól, akkor ezt a pontot is ki lehet pipálni. 

7. És egy titkos kívánság, amit magamnak sem mertem megfogalmazni, mert annyira tiltólistás: de jó lenne, ha egy kicsit én lehetnék a figyelem középpontjában! 

De nem ám úgy, hogy teszek is érte, meg felvállalom, hogy ezt szeretném, hanem csak úgy magától legyen. 

Mondom, vigyázni kell, mit kívánunk 😊

Szóval, ez a nagy orrbab.szás avagy a baleset azért hozott egy csomó pozitív dolgot. Jó ilyen szemmel is ránézni. 

Meg fontos abba belegondolni, hogy 

1. Ha valamit nagyon szeretnék, akkor azt gyerünk, tegyem meg, ne csak áhítozzak már rá!
2. Ha valamit kívánok, legyek egy kicsit pontosabb és óvatosabb.

Most például azt kívánom, hogy 2024. nyár elejére a két saját (eredeti, születési) lábam gyógyuljon meg annyira, hogy képes legyek fájdalmak és segédeszközök nélkül sétálni, táncolni, kirándulni, jógázni, és legyek annyira jól lelkileg, hogy mindezekhez bőven legyen kedvem, időm és szerető társaságom is.